Szimmetrikus felegyenesedett testhelyzetben a test súlya fokozatosan veszi igénybe a medence ízületeit.
Ezeknek az erőknek a hatásmódját oldalnézeten vizsgálhatjuk ahol a m.iliopsoast transzparensnek tételezzük fel, és láthatjuk a combcsontot (femur).
A gerinc, a sacrum, a csípőcsont és az alsó végtag koordinált ízületi rendszert alkot két ízülettel:
- a csípőízület (articulatio coxae)
- SI ízület (articulatio sacroiliaca)
A törzs súlya (P) lefelé nyomja a promontoriumot (V. ágyéki és az I. keresztcsonti csigolya találkozásának elődomborodása a medence ürege felé). A sacrum ennek következtében rotálódik, vagyis bekövetkezik a nutációs (N2) mozgás.
Ezt a mozgást gyorsan fékezik az elülső sacroiliacalis szalagok, főleg a lig. sacrospinale és a lig. sacrotuberale, melyek megállítják a sacrum csúcsának távolodását az ülőgumóktól.
Ezzel egy időben az alátámasztás felől ható talaj-reakcióerő (R) a femuron keresztül továbbítódik a csípőízületekre, és a testsúlyerővel rotációs párt alkot, ami a sacrumnál hatva létrehozza a csípőcsont hátrabillenését (N1).
A csípőcsontok hátrabillenése növeli a nutációs mozgást az articulatio sacroiliacaban.
Bár ez az elemzés a mozgásokkal foglalkozik, helyesebb az erők elemzéséről beszélni, mivel mozgás valójában alig van.
A mozgásoknak sokkal inkább csak a tendenciája érvényesül, mivel – az extrém terhelés miatt – a szalagok a mozgást már annak kezdetén megakadályozzák.
Forrás: Kapandji, A. I., Az ízületek élettana 1-3.