Előtte egy kis elmélet.
A gerinc kb 32 db csigolyából áll. Ha fentről lefelé nézed, akkor a teherviselő felületei, a csigolyatestek egyre növekednek, ahogy a terhelés is növekszik a ránehezedő testsúlyból eredően.
A nyaki csigolyák teherbírása arra lett kitalálva, hogy a fejet tartsa stabilan, mert hát nem lenne jó ha minden egyes lépésnél ide-oda kóricálna a búrád.
Gondold csak el ez nagyjából olyan 5kg körül lehet (kinek mekkora az arca).
Jóóó OK, itt különböző fejtartásokból, így az erőkarból eredően ez lehet néha több is, de nem számottevően.
Számoljunk 10kg-al nna, a béke kedvéért.
Tehát ha egy ilyen struktúrára ráhelyezel mondjuk 7x annyit, ami egy 70 kilós embernek felel meg, akkor ott mi fog történni?
Túlterhelés bizony.
Ennek sokféle megnyilvánulása lehet, legtöbbször nyaki porckorongsérv, aminek a tünetei a karokba sugárzó fájdalom és/vagy zsibbadás.
De lehet még kisízületi porckopás, ami szintén nem kellemes érzés.
Nyilván ahhoz, hogy ez kialakuljon tenned is kell előtte, nem csak úgy pikkpakk beleugrasz a fejenállásba és már tolod is kifelé a sérvet. Ülő életmód, stressz, bla-bla-bla, ezeket már ismeritek.
(Természetesen elgondolkodtató a gyertyapóz is ilyen szempontból, de ott csak egy szegmenset terhelsz túl, iszonyat flexióban.)
Mi akkor a megoldás?
Tökjók a fordított testhelyzetek, nem vitatom, de mi lenne, ha lógatnád benne a fejet?
Ami meg iszonyat jót tesz a nyaki sérvnek (dekompresszió!).
Jaa, hogy el kéne emelni a fejet a talajról és a karokon támaszkodni?
Bizony!
Dehát az kvanehéz tud lenni.
Iszonyat sok munka van egy fejenállásban (ami igazából alkartámasz), legfőképpen a karok előkészítése, hogy elbírják a testet, valamint a stabilizáló rendszer megfelelő felkészítése.
Vagy lehet akár a székes verzió is, láttam már olyat is, amikor a vállad két egymáshoz tolt széken nyugszik, a fejed pedig lóg.
Szóval hajrá preventív alkartámasz!
(vállakkal ne felejtsetek el foglalkozni előtte, úgy fél évig)