Ez is egy SM-ászana, hiszen viszonylag könnyen kivitelezhető, de nézzük csak mit rejt.
Természetesen rengeteg előnye van az egyensúlyi pózoknak. Legfőképpen az, hogy nagyon nagyon segíti a koncentrációt, amit valljunk be őszintén igen nehéz mostanában. Annyira pörög a rendszer, hogy lassan figyelemzavaros lesz a fél világ.
Tudom, hogy még 20 évesen nem azon gondolkodik az embergyerek, hogy mi lesz majd ha megöregszik, de idővel el kell kezdeni foglalkozni ezzel a témával. Ez az ászana (és minden egyensúlyi tartás), nagyon jól felkészít majd arra az időkre, amikor egy kicsit nehezebb lesz majd megtartani magunkat. Erősen hozzájárul esés kelés probléma megelőzéséhez.
Szóval tessék egyensúlyozni, kibillenni, lábat letenni, reflexeket fejleszteni. Igen, a fatartásnak nem csak az a lényege, hogy úgy tartsd mint egy fa, hanem hogy tapasztalj meg benne minden gravitációs élményt. Jó azért pofára esni direkt nem kell, max tatamin.
Nézzük a kivitelezésből eredő kockázatait.
Hogy néz ez ki? Tartod magad az egyik lábadon, a másikat felhúzod a medencéhez közel és kifordítod oldalra a térdet.
Természetesen ha nehéz felhúzni a lábat akkor lehet lejjebb tenni, akár a bokára, lábszárra, combra ilyesmi. A térdre akkor nem érdemes rátalpalni, amikor meg is nyomod oldalra , ilyenkor egy hajlítási erőhatás miatt a külső szalag terhelés alá esik.
De maradjunk az official verziónál amikor felhúzod a lábat.
Szokták mondani, ha a nem terhelt láb combközelítője egy kicsit rövidebb, akkor a térdet nem tudod oldalra kivinni. Ilyenkor elcsavarhatja a medencét, ami a tartó láb térdében a terhelés miatt szintén csavarodást okoz, azt pedig nem túl hasznos hosszútávon.
Mi a megoldás, hát nyújtsunk rá az adductorokra előtte.
Jó tudni viszont, hogy ez az izomrendszer a járásban és a tartásban medencestabilizáló szerepet tölt be. Érdemes akkor rommányújtani? (persze, ha nem akarsz elsétálni a boltba kóláért akkor mindegy is)
Ha már nincs meg a tartó funkciója, akkor gyönyörűen, tankönyvien ki tudod forgatni a térdet. Ez elsősorban egy csontos ütközést hozhat létre hátul a trochanter major(nagytompor, az a nagy bütyök a combcsonton ahol a középső farizom tapad) és az ischium (ülőcsont) között. Itt ülőideg érintettség is lehet, az pedig nem túl vicces.
Másodsorban pedig a csípőízület elülső részét is rosszul érintheti, ráerősíthet a trikonászanából eredő labrumszakadásra.
Ez az anatómiai sajátosság nyilván nem érinti az emberiség 100%-át, de azért érdemes rá odafigyelni. Ahogy a hősikettes posztban is írtam, a nyereség és veszteség skálán érdemes nézelődni, aztán mérleget vonni. Megéri vajon annak a pár embernek az a kevesebb nyereség, ami a maradék embernek esetleg egy nagyobb veszteség. (ezt most így csoportos oktatói szemmel nézve persze, mert magadnak tudod úgy alakítani ahogy neked jó)
Mit tehetsz ez ellen?
Leszarod a szabályos pózt és a szomszéd kislyány instapózát és nem viszed ki annyira oldalra a térded. Plusz segítség még ha nem erőszakolod fel a medencéhez. Pl van egy jó trükk, addig emeled amíg saját erőből, kéz nélkül meg tudod tenni. Így nagy valószínűséggel nem cseszed szét, mert a mozgásrendszer letilt ha gubancot észlel.
Van még egy kis érdekesség benne, mégpedig a tartóláb másik stabilizátor rendszere, az oldalsó farizom. Ebben ha van valami kis bibi, pl egy gluteális tendinopathia (középső és kis farizom érintettséggel) akkor ott oldalt fájdalmas lehet, ha van a pózban egy oldalra dőlés a frontális síkban. Ha valakinek a csipőízületi diszpláziája van, akkor pedig a labrumot érintheti kellemetlenül.
Nyilván nem ezek a legjellemzőbbek egy jógaórán, de szintén érdemes oktatóként odafigyelni, ha valaki ilyennel érkezik.
Mit lehet tenni ebben az esetben? Csökkentsd a terhelést, tedd a bokához a nem terhelt lábat, így meg tudod osztani és ne maradj benne annyi ideig.
“Learn and all is coming”